Bukósisak akció Amerikában

Ti jártatok már Amerikában? Egyáltalán vágytok oda? Nagyon megoszlanak erről a földrészről a vélemények még egyes emberek is harcolnak a jó és rossz oldalával magukban. Na de miért? Mi lehet ennek az oka? Vagy egyszerűen csak abban rejlik a furcsasága, hogy sokak által örökre rejtve marad a szépsége, és amit az ember nem ismer igazán, vagy inkább csak nem ért, azt mindig inkább a rossz kategóriába sorolja? Végtelen lehetőség van e nehéz kérdés megválaszolására.

Ha csak a saját példámat veszem, nekem minden egyes nézőpontban más a véleményem, de nem is igazán a földrészről, hanem sokkal inkább az Amerikai Egyesült Államokról. Sok minden van, amiben példát vehetnénk az ott megvalósult dolgokról, és persze olyan dologból is sok van, ami ott alakult ki, és jobb lenne, ha nem is nyert volna színteret. Felesleges is ezt részletezni, hiszen minden egyes ember véleménye más és más az ez alatt értett dolgokról, azonban elmesélek egy sztorit, mely ezzel hozható kapcsolatba.

Még gimnazista koromban megismertem egy srácot, aki akkor még a hazafiság mintaképének képzelte magát és igyekezett minden tettében ezt visszatükrözni. Akkor még a legtöbb dologban én is osztoztam a nézetein, bár sosem mondtam magam radikálisnak, hiszen az én felfogásom a legtöbb téren inkább több nézet összemosódása volt, mintsem egy valami szabályszerűen kitalált elmélet elfogadása. Tehát ez srác a gimis éveink alatt végig Amerika és a liberalizmus elleni érveit hangoztatta, majd ezután jó pár évvel, nem sokkal e cikk születése előtt arra lettem figyelmes, hogy a fiúcska Amerika különböző nagyvárosaiból csekkol be az egyik közösségi oldalon, és ahol még képet is megoszt, ott általában motoros ruhában pózol egy idősebb, feltűnően ráhasonlító férfi társaságában. Gondoltam egy merészet, és ráírtam, csak hogy egy kicsit szívjam a vérét, és valami ilyesmi volt a kérdésem: „Mizu? Bukósisak akció van Amerikában?” A válasz viszonylag sokára érkezett, és ismételten rájöttem, hogy az ironikus beszólásaim csupán bunkó sértegetésnek tűnnek írott formában, mert a válasz egyértelművé tette, hogy nincs bukósisak akció és egyébként is már megint feleslegesen próbálom elrontani az ő felhőtlen jókedvét. Hosszas magyarázkodásom után talán sikerült vele megértetnem, hogy az igazi célom egy kis érdeklődés és kedves piszkálódás volt, és sűrű bocsánatkérést követően elmagyarázta a helyzetet.

Kiderült, hogy a véleménye nem sokat változott gimnázium óta sem, csak egyszerűen az édesapja kiköltözött az USA-ba,és amikor megkérte, hogy látogassa meg a fia, akkor ő azzal az egy kritériummal ment bele, hogy akkor végigmotorozzák az államokat, csak kettesben. Elmesélte, hogy amíg ez az utazás tartott, azért sokat gondolt rám, az elméleteimre és látta, hogy mindenben van egy kis ráció, így egy kicsit mégis változott a motorozás befejeztével az egészhez való hozzáállása. Bevallom ez büszkeséggel töltött el, hiszen ha úgy tetszik, én már 17 évesen tudtam azt, amit ő csak tíz évvel később kezdett el kapizsgálni. Persze lehetséges, hogy csak nagyon mázlim volt, és ezért trafáltam bele a kellős közepébe, ő pedig közvetlen tapasztalás útján ismerhette meg a számomra csak másodlagos információkból álló elméleteket, de örülök, hogy ha egy kicsit megkésve is, de azért sikerült közös nevezőre jutnunk.