Fotós babérokra törnék, de előbb még tanulnom kell, hogy én is profi lehessek!

Amikor jelentkezni kellett egyetemre, nem tudtam mit szeretnék. Nem tudom, hogy hogyan várhatják el 14 éves gyerekektől, hogy tudják, mivel akarnak foglalkozni felnőtt korukban, mikor én még 20 évesen sem voltam tisztában vele, hogy mit szeretnék kezdeni magammal. Az volt a szerencse, hogy egy olyan szakot választottam, ami elég nyitott és széles teret biztosít arra, hogy az ember válogathasson a területei között. Alapvetően újságírónak tanultam média és kommunikáció szakon, de annyira sosem vonzott a dolog, hogy abban helyezkedjek el. a politika nekem túl száraz, a bulvár viszont túl sekélyes, tapasztalatom szerint viszont a kettő között nincs semmi, ami kis országunkban az embereket érdekelné.

eskuvői fotósAmi engem mindig is érdekelt, az a fotózás. Már gyerekkoromban is szerettem fényképeket készíteni, de akkor még a technikai feltételek nem olyanok voltak, mint most. Film volt a fényképezőgépemben, amit aztán elő kellett hívatni, és ott derült ki tulajdonképpen, hogy hogyan is sikerültek a képek. Volt az embernek 32, jobb esetben 36 lehetősége eltalálni a pillanat megörökítését, ma meg egy helyzetről próbálkozunk ennyit, és ami nem jól sikerül, azt kitöröljük. Ennyit változott a fotózás világa 20 év alatt, de a fotózás iránti kedvem és szeretetem nem múlt, csak erősödött.

Sokáig gondolkoztam rajta, hogy bele kellene vágni a hivatásszerű fotózásba, de valahogy nem volt bátorságom hozzá. Az áttörést a nővérem esküvője hozta meg, ahol nagyon jól elbeszélgettem a fotóssal. nagyon profi volt a felszerelése, elképesztően jól meglátta a jó lehetőségeket arra, hogy különleges képeket készítsen és a végeredmény, mint később kiderült csodálatos lett. Sosem gondoltam volna, hogy egy esküvői fotós ilyen nagy figyelmet fektet a munkájába, pláne nem azt, hogy fotósnak lenni ennyire komplex és összetett feladat. Beszélgetésünk során végül is arra jutottunk, hogy hiába is vagyok én valami féle „média szakember”, ez egy teljesen más szakma, amit nekem külön meg kell tanulnom. Elhatároztam, hogy beiratkozom egy fotós iskolába és megtanulom rendesen a fotózás minden apró fortélyát, hogy aztán én lehessek a legprofibb a szakmában. Apámtól megtanultam, hogy az életben teljesen mindegy, hogy mit csinálok, a lényeg, hogy amit csinálok, azt jól csináljam, így nagy motivációval vágok bele a projektbe, mégpedig azzal a tervvel, hogy a legjobb fotós leszek.

Éppen itt az ideje, hogy valamit nagy lelkesedéssel és odaadással tudjak csinálni, és ha végül ez lehet a munkám, amit ennyire szeretek, az maga a kánaán számomra. Hálás vagyok a fotósnak, hogy bíztatott és hogy megértette velem, semmi értelme szak avatatlanul belevágnom ebbe a mesterségbe. És addig, míg én nem vagyok kiművelve ebből a szakmából, ne kontérkodjak, inkább bízzam a munkát a profikra!