Multimédiás konyhabútoré a jövő?

10 éves érettségi találkozóra mentem egy étterembe a múlt hétvégén. Az este végén, amikor már mindenki csordogált hazafele, egyik volt osztálytársammal maradtunk ketten. Zsoltnak hívják és van neki egy üzlete, ahol multimédiás kütyüket árulnak. Az én cégem konyhabútorokat rak össze. Olyan régóta beszélgettünk már, hogy kiforrott egy jó ötlet. Össze kellene hoznunk a kettőt.

Arra gondoltunk, hogy nagyobb konyhákban, ahol tényleg van helye egy méretes konyhabútornak, felszereljük bizonyos részeit képernyőkkel, konzol játékokkal és számítógéppel. Persze ezzel nem a hétköznapi embereket céloznánk meg, hanem a tehetősebbeket, akik nem biztos, hogy csak és kizárólag főzésre és sütésre használják a konyhát, hanem mondjuk villogni is akarnak egy kicsit. Elég későre járt már az idő, így a megbeszélésünket másnap folytattuk, amikor is áthívtam magamhoz Zsoltot. Megmutattam neki a konyhabútoromat, amit én terveztem és raktam össze. Az én házamban egy felső-középkategóriás konyhabútor van és viszonylag nagy is. A konyhabútort nézve töprengtünk, mit és hogyan lehetne rajta felturbózni. Rájöttünk Zsolttal, hogy túl kevés tőkénk lenne ehhez a vállalkozáshoz, ezért eladtuk az ötletünket egy nagy, konyhabútorokat gyártó cégnek.

Ha nem is lett belőle saját vállalkozás és nekünk nem sikerült a multimédiát összehozni a konyhabútorral, legalább tudjuk, hogy másnak menni fog.

Pár nap telt el és valóban megcsinálta ez a cég. Megalkották a prototípust. És képzeljétek, felkerestek minket és részt vehettünk a tervezésben, pontosításban. Nagyon örültünk neki, hogy az ötletünk pénzhiány miatt nem kell eldobni magunktól. Aktívan részt veszünk mind a tervezésben, mind a kivitelezésben. Gyakorlatilag alkalmaznak minket, de társként voltunk kezelve az elejétől kezdve.

Ezzel a konyhabútoros kis történettel mindenkit arra bátorítanék, hogy találja meg az utat vagy építse meg az utat az álmaihoz, elképzeléseihez. Mint a példát nézve, nincsen lehetetlen. Egyik ismerősöm például elhatározta, hogy megtanul egy nyelvet, aznap felkutatta az általa legjobbnak vélt nyelviskolát, és már el is kezdett tanulni, mindig szerette a nyelvtanulást, most épp nem volt útja, de talált egyet. Minden elhatározás kérdése!